Szenvedélybetegségek és a család kapcsolata

Kábítószer-függőség,, az alkoholizmus, a depresszió, a legveszélyesebb extrém sportágak, valamint /az enyhébb vagy komolyabb/ hajlam az öngyilkosságra. Mind-mind szenvedély betegségek.
 
A másik csoportot azok a jelenségek alkotják, amelyek ellen az ember ugyancsak küzd /még ha nem is életre-halálra/, a magány, a súlyfelesleg, a függőségek enyhébb formái, például a dohányzás, a játékszenvedély, a munkamánia, a fóbiák /pl.: a pókfóbiák/, vagy más krónikus betegségek, például a prosztata-megnagyobbodás. Ezek nagy fájdalmat jelentenek ugyan, de csak ritkán hozzák közelebb a halál pillanatát. Mert mindegyik függőség lassú menetelés a halál felé.
 
 Még pedig ahhoz a családtag lelkéhez igyekszik, aki már talán nem is él és a család tagjai kizártak a család rendszeréből.
 
A családfelállításban, miután a páciens elmeséli, hogy mi történt a családjában, általában lehet is tudni, hogy kit rekesztettek ki, és kit kell visszaemelni a család emlékezetébe, rendszerébe.
Ebben az összefüggésben szeretnék még valamit mondani egy másik lelkiismeretről, a kollektív lelkiismeretről, amelyet nem érzünk. A családfelállításokban egyértelműen kiderül, hogy milyen törvények szerint működik ez a lelkiismeret. Ez a lelkiismeret emberek pontosan meghatározott csoportját foglalja magában, és ez a szülők testvérei, a nagyszülők, a dédszülők egyike-másika, és valamennyien, akik átadták a helyüket a csoport valamelyik tagjának a javára, például a szülők vagy nagyszülők korábbi partnerei. Belőlük áll ez a csoport, amelyet egy közös lelkiismeret irányít. Ez a lelkiismeret biztosítja, hogy senki sem tűnhet el a rendszerből. Ha tehát a személyes lelkiismeret hatására, amely világra hozta a jó és a rossz közötti különbségtételt, valakit kirekesztenek, kitaszítanak a családból, vagy elfelejtenek, akkor ennek a kollektív lelkiismeretnek a hatására egy másik családtagra hárul a feladat, hogy képviselje a kitaszítottat, és úgyszólván jóvátegye a történteket.
 
Vannak, akiket azért zárnak ki a rendszerből /a családból/, mert a többiek azt mondják, hogy ez az ember nem méltó az odatartozásra, például szerencsejáték-megszállott, alkoholista, homoszexuális vagy bűnöző. Ha valakit ezen a módon rekesztenek ki, és a többiek azt mondják: „ Nekem több jogom van oda tartozni /a családhoz/, mint neki”- a családi rendszer megsérül, és ezután az egyensúly helyreállítására, egyfajta jóvátételre törekszik. Azt, akit így kizártak vagy kirekesztettek, később egy másik családtag fogja képviselni, mégpedig úgy, hogy ő maga ezt észre sem veszi. Ilyenkor úgy érzi magát, mint a kirekesztett, úgy viselkedik, mint ő és gyakran ugyanúgy fejezi is be az életét. / ilyenkor emlékszik vissza a család, hogy ilyen volt a nagybácsi vagy a nagynéni is/. Mintha megismételné a kirekesztett családtag életét, hogy a család emlékezetébe visszahozza. Tehát alkoholista, szerencsejátékos stb. lesz egy később született családtag.
Ilyenkor csak egy megoldás van. Ezt a kirekesztett, úgynevezett rossz embert ismét vissza kell fogadni a rendszerbe, és el kell ismerni, hogy neki is ugyanolyan joga van az odatartozásra, mint mindenki másnak. Azt kell neki mondani: „Igazságtalanok voltunk veled, nagyon sajnáljuk” Ekkor láthatjuk, hogy attól az embertől, akit kirekesztettek, hatalmas, pozitív erő áramlik az utódok felé. Lényegében a védőszentjükké válik.
 
Akkor visszakérdeznék a lehet-e drogok nélkül élni? Lehet, de látnunk kell, hogy akik ezzel élnek azok nagy-nagy terhet viselnek lélekben –és lehet, hogy nem is tudnak róla.
És a lemondás róluk nem csak akaraterő kérdése. De a családfelállítás- mint terápia –segítségével, feloldhatók ezek a lelki kötödések és már lehetővé válik az egyén számára is a drog nélküli élet.
Csörnyei Ida családfelállító terapeuta